A földszondákat 80-120 m mély fúrt kutakba helyezik le. A technológia terjedésének köszönhetően ma már Magyarországon is elérhető áron lehet sziklába fúrni. Magyarország karsztos-mészköves hegységeiben fontos a geológiai szakvélemény és a bányakapitánysági engedély megszerzése, hogy barlang esetleges megfúrása kizárható legyen.

A tervezésnél fontos szempont, hogy mindig a lehető legnagyobb földtömeggel álljanak kapcsolatban a szondacsövek. A földtömeg hőkapacitása ugyanis a hőenergia forrása a fűtéshez, illetve a hőenergia az elnyelője a hűtéshez.

Földszondák kivitelezéséhez érdemes a legjobb minőségű csövet választani, hiszen a cél, hogy ezek legalább 100 évig a föld alatt legyenek. A szondák alján egy ülepítőt tartalmazó U-fordító található. Ennek a hegesztése a svájci Haka-Gerodur által készítve 16 barig nyomásálló. A hőcserélő felület maga a csőfal, így Ø 200 mm-es furathoz dupla Ø 32 mm-es U-cső ajánlott. Így kapható optimális keresztmetszet a szivattyúzás energiaigényének a minimalizálásához is (szimpla Ø 40 mm-es U-csővel való összehasonlításban).

A szondacsövet szondasúly vagy Zentrifix viszi le a furat aljára. A két U-fordítós csővel (ami a felszínen összesen 4 db csőnek látszik) leengednek egy ötödik csövet, aminek a segítségével lentről fölfelé légzárványmentesen töltik föl a csövek közötti teret cement-bentonit iszappal.

A csöveket egy aknába építendő osztó-gyűjtőre kötik, aminek a gerincvezetékei (előremenő és visszatérő) a hőközpontban álló hőszivattyúhoz kapcsolódnak. A rendszert a hőszivattyúgyártó által ajánlott fagyállófolyadékkal kell föltölteni.

Ha 160 m-nél mélyebb földszonda készül, vagyis elméletileg előfordulhat, hogy a szondacsőfal két oldala között (talajvíz vs. még üres cső) 16 barnál nagyobb a nyomáskülönbség, a kivitelező felelőssége, hogy megfelelő ütemben, a szondacső sérülése nélkül történjen a feltöltés. Ilyen mély szonda előnye, hogy kis területen nagy földtömeggel képes kapcsolatban állni. Magyarországon eddig a 100 m mély szondák voltak a jellemzőek. 200 m-nél is mélyebb szondákat jellemzően a sűrűn beépített svájci és holland nagyvárosokban építettek.

A szondafúrás helyszínére vonatkozó követelmények:

• bányakapitánysági engedély kéznél legyen
• minden időjárási körülmény között járművel járható legyen
• ne legyen közművezeték a területen (víz, gáz, csatorna, elektromos kábel)
• ne legyen a terület alatt pince vagy barlang
• hely rendelkezésre álljon a fúrógép és a segéd-berendezések (iszapos konténer) számára
• víz (hűtéshez) rendelkezésre álljon
• áram rendelkezésre álljon (230 V vagy 400 V a fúró típusától függően)